Az epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai betegség. A gyógyszeres kezelés eredményessége egyénenként változó, becslések szerint a betegek legalább 20-30%-a terápiarezisztens. A kórkép legtöbbször negatívan befolyásolja az egyén társadalmi helyzetét, interperszonális kapcsolatait, mentális állapotát, életminőségét. A pszichiátriai kórképekkel ellentétben az epilepsziához társuló személyiségzavarokról kevés a szakirodalomban fellelhető adat. Jelen összefoglaló célja, hogy a személyiségzavarok felismeréséhez szolgáltasson információt, és ezeknek az epilepsziával való összefüggését, kölcsönhatását vizsgálja a rendelkezésre álló tapasztalatok tükrében. A tanulmányban áttekintett kutatások megerősítik, hogy az epilepszia bizonyos típusaiban fennálló személyiségzavarok és patológiás jellemvonások gyakoriak, és hatással vannak a betegek életének számos területére. Felhívják a figyelmet a kórkép multidiszciplináris megközelítésének fontosságára, és támpontot adnak a rendelkezésre álló segítségnyújtási lehetőségekről. Az epilepsziával gyakran együtt jelentkező kóros személyiségvonások nagymértékben befolyásolhatják a beteg és orvos közötti együttműködés hatékonyságát és a páciensek életminőségét, ezért fontosnak tartjuk, hogy a neurológus szakorvos időben felismerje a beteg pszichés érintettségére utaló árulkodó jeleket, és pszichiáter, pszichológus, szociális és önsegítő egyesületek bevonásával szervezze meg úgy a beteg, mint környezete támogatását. Ahogy az interdiszciplináris tanulmányok rámutatnak, az epilepszia komplex betegség, a rohamok súlyosságának enyhítésére való törekedés mellett fontos a beteg pszichés és szociális helyzetének rendezése is. Az együttműködés, a kezelésre adott válasz, nem utolsósorban pedig az életminőség jelentősen javítható, ha a pácienst összetett emberként, helyzete minden nehézségének figyelembevételével igyekszünk vezetni a segítségnyújtás lehetőségei között.  Kulcsszavak: epilepszia, személyiségzavarok, neuropszichiátria, komorbiditás, életminőség