Bevezetés: A Magyar Védőnői Szolgálat több mint 100 éves múltja ellenére sem készült még olyan tanulmány, amely a védőnők és az orvosok együttműködését a múltba visszatekintve tanulmányozta volna. Célkitűzés: Védőnőtörténeti dokumentumok, a védőnői munkát szabályozó jogi és szakmai szabályozók vizsgálatával célunk volt feltárni 1) a Védőnői Szolgálat szakmai előrelépéseit, az orvos-védőnő együttműködést, továbbá 2) megvizsgálni, hogy napjainkban a védőnőképzésben vannak-e olyan kötelező képzési elemek, amelyek a védőnő-orvos együttműködésre készítik fel a hallgatókat, valamint 3) felkutatni az Északnyugat-Dunántúlon régi, védőnők és orvosok által használt eszközöket, dokumentumokat. Módszer: Szakirodalmi kutatómunkával feltártuk a védőnői munka fejlődésére, a védőnő-orvos együttműködésre vonatkozó dokumentumokat, a múltbeli és az aktuálisan érvényes jogi és szakmai szabályozókat, a jelenlegi védőnőképzésre vonatkozó rendeletet. Területi kutatómunkával felkutattuk a régi védőnői és orvosi munkaeszközöket és dokumentumokat. Eredmények: A Magyar Védőnői Szolgálat megalakulása orvosprofesszorok nevéhez kapcsolódik. A történelmi dokumentumok, szabályozók a védőnői munka fejlődéséről, hatásköri bővüléséről és a védőnő-orvos együttműködés fontosságáról tanúskodnak. A szakmai együttműködéshez szükséges képzési kompetenciákat a védőnőképzésre vonatkozó rendelet szabályozza. A két szakma közötti hatékony együttműködés meglétét számos korabeli használati tárgy és írásos emlék bizonyítja. Megbeszélés: A fennmaradt dokumentumok a védőnőt szinte kivétel nélkül úgy jellemzik, mint az orvos mellett dolgozó, az orvossal együttműködő személyt. Napjainkban az együttműködés szabályozottsága kiterjed minden védőnői szakmaterületre. Következtetés: Kutatómunkánk alapján joggal állíthatjuk, hogy a védőnő-orvos együttműködés az egyik fontos alappillére a napjainkban már 108 éve működő Magyar Védőnői Szolgálatnak.  Kulcsszavak: hungarikum, védőnő, együttműködés, anya- és csecsemővédelem, kompetencia