A kardiális reszinkronizációs terápia (CRT) jótékony hatása közismert a széles QRS-sel bíró csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelen (HFrEF) betegek esetében, amelyet számos randomizált klinikai vizsgálat támaszt alá. A betegek egy jelentős része azonban nem reagál megfelelően a kezelésre, esetleg annak következtében állapotromlást mutat. A CRT-re adott válasz összefüggést mutat a QRS-szélességgel és morfológiával. A legnagyobb sikeraránnyal a kifejezetten széles (>150 ms) és bal Tawara-szár-blokk morfológiával rendelkező betegcsoportban találkozunk. Ellenben intermedier QRS-szélesség (130-150 ms) és nem típusos bal Tawara-szár-blokk (LBBB) morfológia (atípusos intraventrikuláris vezetési zavar, jobb Tawara-szár-blokk) esetén a nem megfelelő klinikai válasz esélye magasabb. Esetriportunkban egy az utóbbi betegcsoportba tartozó páciens esetét mutatjuk be, akinél a hemodinamikai szenzorvezérelt CRT-rendszer alkalmazása tartós echokardiográfiás és klinikai állapotjavulást eredményezett. Ezen betegcsoportban kiemelt jelentősége lehet az automatikus hemodinamikai optimalizációval kombinált CRT-rendszer alkalmazásának, amely a szisztematikus echokardiográfiás CRT optimalizációt is helyettesíti.  Kulcsszavak: HFrEF, nem típusos bal Tawara-szár-blokk, CRT-optimalizáció, hemodinamikai szenzor, gépi algoritmus