Háttér és cél - Annak elemzése, hogy menynyire hasznos a nervus medianus (MN) és a nervus ulnaris (UN) paramétereinek összehasonlítása distalis szimmetrikus szenzomotoros polyneuropathiában (DSMPNP) szenvedő diabeteses betegek carpalis alagút szindrómájának (CTS) diagnosztizálásában. Módszerek - Azokat a betegeket vontuk be, akiket az elmúlt két évben beutaltak elektroneuromiográfiás laboratóriumunkba. Összehasonlítottuk a hagyományos MN-vezetési paraméterek és az MN-UN összehasonlító tesztek diagnosztikus pontosságát a CTS elektrodiagnosztikájában a felső és alsó végtagok idegeit érintő DSMPNP-s betegek (UEI-pozitív csoport) és a felső végtagok érintettsége nélküli betegek (UEI-negatív csoport) között. Eredmények - Az UEI-pozitív csoportban 64 felső végtag, az UEI-negatív csoportban pedig 70 beteg volt. A legpontosabb hagyományos paraméter az MN distalis motoros latenciája (DML) volt 70,2%-os diagnosztikus pontossággal, míg a legpontosabb összehasonlító technika a második lumbricalis-interossealis DML-különbség (2L-INT DMLD) volt 81,3%-os pontossággal (p = 0,03). Ezenkívül, amikor az MN-paraméterek diagnosztikus pontossági értékeit összehasonlítottuk a nekik megfelelő összehasonlító paraméterekkel az UEI-pozitív csoportban, ami a legnagyobb diagnosztikai kihívást hordozza a társbetegség CTS kimutatásában, az MN-UN minimális F-hullám-latencia (mFWL) közötti különbség, a SNAP amplitúdó aránya a gyűrűsujjon (RF) és a 2L-INT DMLD nagyobb pontossággal bírt, mint az MN mFWL, az MN SNAP amplitúdó az RF-en, illetve az MN DML a lumbricalis izmon (p < 0,05 minden összehasonlításnál). Következtetés - Az MN és az UN összehasonlító vizsgálatai magas pontossági értékekkel rendelkeznek a CTS elektrodiagnosztikájában DSMPNP-ben. Kiegészítő kondukciós technikaként különösen a 2L-INT DMLD segíthet az UEI esetén jelentkező diagnosztikai nehézség leküzdésében.  Kulcsszavak: diabetes mellitus, polyneuropathia, carpalis alagút szindróma