Bevezetés: Az iskolai egészségfejlesztés elgondolását 1996-ban hirdette meg az Egészségügyi Világszervezet. Az azóta összegyűjtött tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy leghatékonyabbak az egész iskolát bevonó, minél áthatóbb és minél hosszabb időtartamú olyan programok, melyek a táplálkozásra, a testmozgásra és a lelki egészség fejlesztésére hatnak. A fentiek figyelembevételével került sor az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében teljeskörű iskolai egészségfejlesztési program megvalósítását segítő pályázat kiírására. Ennek egyik nyertese, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium a 2010/2011-es tanévben valósította meg programját (a diákok mellett a tanárok és a szülők bevonásával), melynek célkitűzései között szerepelt az egészséges táplálkozás és a mindennapos testnevelés lehetőség szerinti alkalmazása, a diákok személyiségfejlesztése személyközpontú pedagógiai módszerekkel és az egészséggel kapcsolatos ismeretek oktatása. Módszertan: A program diákokat célzó elemeit ismételt keresztmetszeti kérdőíves vizsgálat keretében értékeltük, amelyből egy vizsgálat beavatkozás (intervenció) előtt, három vizsgálat intervenció után történt: a program kezdete előtt, 2011 áprilisában az iskola minden tanulója egy online kérdőívet töltött ki tanóra keretében (továbbiakban bázisfelmérés), majd ugyanezen kérdőív kitöltésére a három következő tanév kezdetén is meghívást kapott az iskola minden tanulója. Jelen közlemény csak a követés utolsó évében (2013 szeptemberében) felvett kérdőívek (zárófelmérés) adatait vizsgálta a bázisfelméréshez képest, annak érdekében, hogy azon évfolyam tanulóit értékeljük, akik mindkét felmérésben részt vettek: a bázisfelmérésben 9. évfolyamosokként, a zárófelmérésben 12. évfolyamosokként. A szekuláris irányvonalak vizsgálatához a zárófelmérésben résztvevő 12. évfolyamosokat az ugyanezen tanévben 9., 10. és 11. évfolyamos tanulókhoz hasonlítottuk. A kérdőív kérdései az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (Health Behaviour of School-aged Children, HBSC) című követéses vizsgálat 2010. évi magyar változatából származtak. Demográfiai adatok mellett a tanulók egészségi és lelkiállapotára, valamint az iskolához és a tanárokhoz fűződő viszonyára vonatkozó kérdések szerepeltek. A statisztikai elemzést STATA 16.0 programmal végeztük, folytonos változók esetén kétmintás t-próbát, kategorikus változók esetén ?2 próbát alkalmaztunk. Egy teljeskörű iskolai egészségfejlesztési program tanulságai Eredmények: A bázisfelmérésben 265 fő 9. évfolyamos tanuló (54,1% lány) vett részt; három tanévvel később, a zárófelmérés idején 175 fő 12. évfolyamos tanuló (70,3% lány) töltötte ki a kérdőívet. Utóbbiakat a szekuláris irányvonalak feltérképezésére a zárófelmérés idején 9-11. évfolyamos tanulókhoz (N=504, 56,0% lány) hasonlítottuk. A zárófelmérés idején 12. évfolyamos fiúkat a bázisfelmérés idején 9. évfolyamos tanulókhoz hasonlítva szignifikánsan csökkent a fogyasztásra ritkán ajánlott ételek fogyasztása (fiúk: d=20,0%, p<0,001; d=1,6%, p=0,003). A bázisfelmérésben részt vett tanulók szignifikánsan könnyebbnek érezték az iskolai feladatokat a zárófelmérés idején (fiúk: 15,7, szórás (SD) 3,3 pont vs. 14,4, SD 3,7 pont, p=0,028; lányok: 16,4, SD 2,6 pont vs. 13,7, SD 2,7 pont, p<0,001). Következtetések: Szignifikánsan csökkent a fogyasztásra ritkán ajánlott ételek fogyasztása, valamint könnyebbnek értékelték az iskolai feladataikat a 3 éves utánkövetés alapján a tanulói kortárs csoportok azon tagjai, akik részt vettek a teljeskörű iskolai egészségfejlesztési programban. Ugyanakkor az egy tanévben megvalósított program nem tudta ellensúlyozni a csökkenő testmozgás és a növekvő kábítószerfogyasztás szekuláris irányvonalát. A hosszútávú értékelés korlátja, hogy csak egy középiskola vett részt a vizsgálatban. Hasonló kutatási programok esetén ajánlott azok kiterjesztése több iskolára, hogy a változásokat el lehessen különíteni aszerint, hogy azok a program hatásai, az iskolára jellemző változások, vagy szekuláris irányvonalak. Ilyen típ