A gyulladásos bélbetegség (IBD) a bélrendszer krónikus gyulladása, melynek hátterében feltételezik a megváltozott bélflórára adott kóros autoimmun választ a szervezet részéről. Mint a legtöbb autoimmun kórkép, multifaktoriálisnak tekinthető, mind a mai napig nem ismerünk egyetlen kiváltó okot, sem pontos genetikai hátteret, sem olyan általános jellemző immunológiai eltérést, amellyel biztosan azonosítható a kórkép. Ami egyértelműen hozzájárulhat a betegség kialakulásához, az a környezeti hatások közül az étkezéssel összefüggő káros anyagok bevitele. Ezt támasztja alá az IBD gyermekkorban leggyakrabban előforduló fajtájának, a Crohn-betegségnek a kezelési stratégiája, amely kezdet-ben szigorú diétából áll. Ám a Crohn-betegségben és az IBD másik fajtájában, a colitis ulcerosában is egyre gyakrabban van szükség az általános immunszuppresszió mellett, főleg gyermekkorban, az ún. biológiai terápiákra, amelyek célzottan gátolják a gyulladásos mechanizmusokat. A biológiai terápia lehetőséget ad a számos mellékhatással bíró szteroid-, sőt akár az általános immunszuppresszív kezeléssel való spórolásra, és bélmentő eljárásként a sebészeti eltávolítás szükségességét is csökkenti. A kezelésben ma már hazánkban is elérhető terápiás gyógyszerszint- és ellenanyagszint-monitorizálás segítségével proaktívan, tehát már a tünetek kialakulása előtt be lehet avatkozni a kezelés optimalizálásába a jobb életminőség eléréséhez.  Kulcsszavak: gyulladásos bélbetegség, gyermekkor, kizárólagos enteralis táplálás, a Crohn-betegség kizárásos diétája, biológiai terápia