A demenciával élők (az újabb megközelítések szerint az érintett személyek megjelölésére e terminus használata javasolt, a demens és demenciában szenvedő kifejezések lehetőség szerint kerülendők) számának populációs prevalenciája egy nemrég megjelent becslés alapján (1) 2019-ben elérte a világ lakosságának közel 1%-át (52 millió fő). Mivel többnyire 65 év felettieket érintő tünetegyüttesről van szó, az öregedő társadalmak és a születéskor várható élettartam növekedésének tükrében ennek további emelkedése várható az elkövetkező évtizedek során: 2050-re a populációs prevalencia megháromszorozódhat (2). A Magyarországon születéskor várható átlagos élettartammal (77,5 év) számolva, ebben a korcsoportban már akár minden tizedik ember érintett lehet. A demencia okozta teher a stroke (ehhez is társulhat a kognitív funkciók jelentős romlása) és migrén után a harmadik legjelentősebb a neurológiai betegségek vonatkozásában; ha a gondozást végző hozzátartozókra jutó terhet is figyelembe vesszük (3), akkor populációs szinten valószínűleg már csak a stroke jelent nagyobb terhelést.