A diabéteszes láb szindróma a cukorbetegség major szövődménye, szignifikáns morbiditással és mortalitással jár, és a végtagamputációk vezető oka. Előfordulhat, hogy mára diabétesz kezdeti diagnózisakor jelen van. Kezelése szoros interdiszciplináris kooperációt igényel. A diabéteszes polyneuropathiában és/vagy angiopathiában szenvedő betegekben a fokozott talpi nyomás és szisztémás faktorok, mint a csökkent sebgyógyulás vezetnek a krónikus fekélyekhez. A diabéteszes láb szindróma prevalenciája 4-15%, és vezető oka a hospitalizációnak cukorbetegségben. A cukorbetegek élete során a lábfekély kialakulásának rizikója 19-34%, melyek nagy része a kezdeti diagnózist követően 4 éven belül amputációhoz vezet. A fekélyek kiújulási rátája is magas, 40% az első évben, míg 65% 5 éven belül. 2-es típusú cukorbetegségben (T2DM) az amputációk szükségessége kb. 30-40-szerese a nem diabéteszes populációhoz viszonyítva. Amputációt követően az 5 éves mortalitási rátát 39-68%-ra becsülik.