Hálapénz után a magyar egészségügyben / Balázs Péter
Bibliogr.: p. 531-532. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2023.32722
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2023. 164. évf. 14. sz., p. 523-532.
A 2020. évi C. törvény az egészségügyi szolgálati jogviszonyról a Büntető törvénykönyvet módosítva tiltja az egészségügyi szolgáltatásért adott jogtalan előnyt vagy annak ígéretét. Másfelől az Egészségügyi törvény kiegészült az ellátás során elfogadható juttatásokra vonatkozó szabályokkal. Az orvosi közélet és a betegek a változásokat a hálapénz eltiltásaként fogadták. A hálapénz lényegében eltűnt, de az utóhatásaitól nehezebb lesz megszabadulni. A viszonyok rendezéséhez először tisztázni kell a szakdolgozók és a háziorvosok kvázihálapénzét, majd a szakorvosi paraszolvenciát (hálapénzt), amely perverz álmagánpraxisból származott a közfinanszírozott köztulajdonú ellátásban. Ez utóbbit csak a kétféle tulajdoni és finanszírozási forma radikális szétválasztásával lehetett megszüntetni. Minden további átalakítás kulcsa a járó-, illetve fekvőbeteg-szakellátás, amely szakterülettől függően együtt (integrálva), eseti átjárással és külön-külön is művelhető. Szakmai, tulajdoni, pénzügyi és nem utolsósorban politikai alapon, a hálapénz utáni hazai viszonyaink között csak az a szakellátási rendszer lesz életképes, amely szektorsemleges módon az egészségpolitika, az orvosok és a betegek érdekeinek egyaránt megfelel. Kulcsszavak: hálapénz megtiltása, járóbeteg-szakrendelések, szakorvosi fizetések, szakorvosi magánpraxisok