Válaszul a tetőző magyar öngyilkosság hullámra a 80-as években, Kézdi Balázs és kutatócsoportja kidolgozott egy kommunikáción és kulturális antropológián alapuló elméletet, a diszkurzív szuicidológiát. A kutatócsoport a főáramú szuicidológiai gondolkodással szemben, mely az öngyilkosság okait volt hivatott kutatni, az öngyilkosság-folyamat "sűrű megértését? tűzte ki célul. A kutatócsoport szövegelemzéseken keresztül igyekezett megragadni azokat a kommunikációs sajátosságokat és nyelvi jellemzőket, melyek segítségével megérthető és nyomon követhető az öngyilkosság-folyamat társadalmi kontextusában. Az elmélet lehetőséget teremtett a konkrét öngyilkosság-veszélyeztetettség felismerésére, individuális megítélésére, a hatékony krízisintervencióra a helyi SOS telefon-szolgálaton és a területileg illetékes krízisosztályon keresztül. Az elmúlt négy évtized során főleg magyar szerzők számos cikket jelentettek meg e témakörben magyar és nemzetközi tudományos folyóiratokban. Mindez hozzájárult a diszkurzív szuicidológia elméletének továbbfejlődéséhez. A diszkurzív szuicidológia komplex, interdiszciplináris pszichológiai és humanisztikus tudományos koncepciókra támaszkodik, és mint ilyen, szorosan kapcsolódik a pszichoterápia kortárs megközelítéseihez. A cikk összefoglalja a diszkurzív szuicidológia alapvető ismérveit, integrációját a kortárs humanisztikus koncepciókkal, a narratív elmélettel. A pszichoterápia összefonódása a neurobiológiával és a kognitív tudományokkal teret nyitott az öngyilkosság-folyamat megértéséhez a diszkurzív szuicidológia elméletén keresztül. A szerző hangsúlyozza az öngyilkosság-folyamat szövegszerű megnyilvánulásainak jelentőségét a pszichoterápiás folyamatban.  Kulcsszavak: öngyilkosság, búcsúlevél, diskurzus, narratíva, pszichoterápia