A tüdőrák incidenciája és mortalitása hazánkban a javuló tendencia ellenére kiugróan magas. A várható túlélés nagy mértékben függ a daganat szövettani típusától, lokalizációjától és a stádiumbesorolástól. Hagyományosan, a korai stádiumú, reszekábilis NSCLC betegek számára az elsődleges terápiás modalitás a műtét, valamint az azt megelőző vagy követő (neoadjuváns vagy adjuváns) kemoterápia, ugyanakkor a kiújulás esélye igen magas. Figyelembe véve a nem-kissejtes tüdőrák magas kiújulási kockázatát, a korai tüdőrák kezelésében nélkülözhetetlen a továbblépés az új terápiás lehetőségek felé. Jelen szakmai áttekintésünk célja egy innovatív terápiás modalitás, az immunterápia (atezolizumab) jelentőségének bemutatása a korai stádiumú, reszekábilis tüdőrák komplex kezelési stratégiájának részeként, kiemelt figyelmet fordítva a megfelelő TNM besorolás fontosságára, valamint a sugárterápia változó szerepére. Az IMpower010 vizsgálat egyértelműen megteremti az atezolizumab helyét a korai stádiumú, reszekábilis, PD-L1-expresszióval rendelkező, EGFR-mutációk vagy ALK-átrendeződések nélküli tüdőrák adjuváns kezelésében. Figyelembe véve a nemzetközi és hazai gyakorlatot, összefoglalónk segítségül szolgálhat jobb klinikai eredmények el-éréséhez és a betegek számára minden korábbinál hosszabb betegségmentes túlélési idő biztosításához.  Kulcsszavak: adjuváns terápia, immunterápia, PD-L1 gátló, nem kissejtes tüdőrák, posztoperatív radioterápia