Tanulmányunkban egy, a hazai szociális ágazat intézményvezetői körében végzett vizsgálat eredményeiről számolunk be az egészségügyi végzettséggel rendelkező szociális intézményvezetőkre fókuszálva. A szociális intézményvezetők alapvető szakmai paramétereiről hazai viszonylatban rendkívűl kevés ismerettel rendelkezünk, ez az információhiány a teljes ágazati dolgozói állományra egyaránt jellemző. Eredményeink reflektálnak a szakmáról alkotott tapasztalati tudásra, miszerint a szociális vezetői állomány szakvégzettség szerinti eloszlása rendkívül heterogén, az ágazathoz kapcsolódó releváns végzettségek mellett jelentős az egészségügyi végzettségűek aránya. Elemzésünk szerint a mintába (N=547 fő) került szociális intézményvezetők több mint egy ötöde rendelkezik közép- vagy felsőfokú egészségügyi végzettséggel, közöttük pedig kiemelkedően magas a felsőfokú (főiskolai/egyetemi végzettségű) ápolók aránya. Átlagéletkoruk és munkában eltöltött éveik száma szignifikánsan magasabb a mintában szereplő eltérő végzettségű vezetőhöz képest. Az ellátástípusokat tekintve markánsan felülreprezentáltak a szociális szakellátásban, ezen belül is az idősotthonok vezetésében. Az egészségügyi szakvégzettségek ilyen fokú jelenléte a szociális vezetők körében mind az egészségügy, mind a szociális szféra szemszögéből fontos kérdéseket vet fel.  Kulcsszavak: szociális munka, szociális szolgáltatások, egészségügyi végzettség, menedzsment, egészségügyi ellátás