Háttér és cél - Az őssejt-transzplantációval összefüggő mortalitás folyamatos csökkenése ellenére a rövid és hosszú távú komorbiditás aránya továbbra is magas, ami jelentős negatív hatást gyakorol a betegek életminőségére, és növeli a pszichés tünetek kialakulásának kockázatát. Számos, ellentmondó eredményeket tartalmazó kutatás irányult az allogén és autológ őssejt-átültetésen átesett betegek életminőségének és affektív tüneteinek kapcsolatára. A kutatások nagyobb hányada hasonló vagy rosszabb életminőséget detektált az allogénőssejttranszplantáción átesett betegeknél. Jelen vizsgálatunk célja az autológ és az allogén őssejt-transzplantáción átesett betegek életminőségének és affektív tüneteinek vizsgálata. Feltételezzük, hogy a transzplantáció típusa hatással van a betegek életminőségére és affektív reakcióira. Módszerek - Keresztmetszeti kutatásunkban az életminőség vizsgálatára a Functional Assessment of Cancer Therapy-Bone Marrow Transplant Scale (FACT-BMT) magyar változatát, a depresszió mérésére a Beck depresszió-kérdőívet (BDI), a szorongás vizsgálatára a Spielberger-féle Állapot és Vonás kérdőívet (STAI) használtuk. Az autológ és allogén őssejt-transzplantáción átesett betegek összehasonlításához normáleloszlású változók esetében t-próbát, ettől eltérő eloszlás esetén Mann-Withney-féle U-próbát alkalmaztunk. Az életminőség és az affektív tünetképzés rizikófaktorainak azonosításához regresszióanalízist (stepwise módszer) végeztünk. Emellett a szociodemográfiai és klinikai adatok is rögzítésre kerültek. A vizsgálati minta 121, különböző hematológiai betegségben szenvedő, és az Egyesített Szent István és Szent László Kórházban őssejttranszplantáción átesett betegből állt. Eredmények - Az autológ és az allogén őssejt-átültetésen átesett csoport életminőségében (p = 0,83) és affektív tüneteiben (p BDI = 0,24; pSSTAI = 0,63) nem találtunk szig nifikáns különbséget. Az allogén betegek enyhe depressziós tüneteket mutattak, de szorongásszintjük nem tért el az átlagtól. Azok az allogén betegek, akiknél graft versus host betegség (GVHD) tünetei alakultak ki, szorongóbbnak (p = 0,03) és depressziósabbnak (p = 0,01) érezték magukat, mint azok az allogén transzplantáción átesett betegek, akiknék nem alakult ki ilyen szövődmény. Ezek a betegek több transzplantációval összefüggő szomatikus panaszról számoltak be (p = 0,01), nagyobb arányban részesültek immunszuppresszív kezelésben (p < 0,01) és egészségi állapotuk is rosszabb volt (p < 0,01). Az életminőséget befolyásoló rizikófaktorként mindkét csoportban az affektív tünetek és a pszichiátriai komorbiditás emelkedett ki. Következtetés - Vizsgálati eredményeink szerint a graft versus host betegséggel összefüggő szomatikus panaszok talaján megjelenő depressziós és szorongásos tünetek az allogén betegeknél az életminőség romlásához vezetnek. Kulcsszavak: életminőség, pszichés tünetek, szorongás, depresszió, haematopoeticus őssejt-transzplantáció