Az antibiotikumok elterjedésének "aranykorát" az 1950-es, 1960-as évekre datáljuk. A testsúlynövekedésre kifejtett hatásukat véletlenül fedezték fel a 1940-es évek végén, majd ezt követően az antibiotikumoknak a takarmányhoz történő hozzáadásával, ipari méretekben kezdték alkalmazni az állattenyésztésben a súlygyarapodás gyorsítására. Állatkísérletek, illetve klinikai megfigyelések során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a bélflóra összetételének megváltozása, mely antibiotikumok hatására bekövetkezhet, összefüggésben van a súlygyarapodást előidéző hatással, és a bélflóra "átültetésével" súlygyarapodást, illetve súlycsökkenést sikerült elérni. Ezt a jelenséget, néhány esetben, humán vonatkozásban is megfigyelték. Az antibiotikumok elsősorban, mint a fertőzések kezelésére alkalmazott terápiás ágensek, vagy ezek megelőzése céljából kerülnek az emberi szervezetbe, de a jelentős antibiotikum-környezetszennyezés miatt az antibiotikumok megjelenhetnek a folyóvizekben, ételekben stb. A folyamatos, alacsony szintű antibiotikus inzultus előidézheti a bélflóra módosulását is, amely eredményezheti a mikrobiom olyan irányú változását, mely hozzájárul az elhízás kialakulásához. Tekintettel arra, hogy a különböző antibiotikumok a bélflórában eltérő változásokat hoznak létre, az egyes országok elhízási adatait összevetve az adott országok antibiotikumfelhasználási szokásaival, statisztikailag jól azonosíthatóak azok az antibiotikumcsoportok, amelyek szignifikáns, pozitív (elősegítő) korrelációt mutatnak az elhízási adatokkal (széles spektrumú antibiotikumok), illetve vannak olyanok is, melyek negatív (gátló) összefüggést mutatnak.  Kulcsszavak: elhízás, gyermekkori elhízás, felnőttkori elhízás, elhízásjárvány, antibiotikumok, bélflóra, mikrobiom