Bevezetés: A populációban egyre nagyobb arányban vannak jelen olyan felnőttek, akik szívfejlődési rendellenességgel, köztük Fallot-tetralógiával jöttek világra. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a Fallot-tetralógiával született betegek echokardiográfiás és cardialis mágneses rezonanciás vizsgálati eredményeinek összehasonlító vizsgálata volt attól függően, hogy korai teljes rekonstrukció történt, vagy a korai palliációt kései teljes korrekció követte. Módszerek: A jelen tanulmányba 17 olyan, Fallot-tetralógiás beteget vontunk be, akik átlagéletkora 28,6 +- 4,6 év volt (10 férfi). Korai teljes rekonstrukció 10 esetben történt (átlagéletkor: 25,0 +- 8,0 év; 8 férfi), míg korai palliációt követően kései teljes korrekció 7 esetben (átlagéletkor: 33,7 +- 11,8 év; 2 férfi). Valamennyi esetben teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás és cardialis mágneses rezonanciás vizsgálatot végeztek. Eredmények: Korai teljes rekonstrukció esetén a hosszú távú továbbkövetés során alacsonyabb bal kamrai végsystolés (40,50 +- 10,55 ml/m2 vs. 58,14 +- 19,07 ml/m2, p = 0,013) és végdiastolés (86,60 +- 12,62 ml/m2 vs. 116,70 +23,70 ml/m2, p = 0,002) volumenindexek és verővolumen-index (46,00 +- 6,77 ml/m2 vs. 58,43 +- 7,11 ml/m2, p = 0,001) igazolható magasabb echokardográfia során mért bal kamrai ejekciós frakció (69,75 +- 6,80% vs. 61,67 +8,80%, p = 0,038) mellett a korai palliációra, majd kései korrekcióra kerülő Fallot-tetralógiás esetekhez képest. A jobb szívfél tekintetében magasabb jobb kamrai izomtömeg (72,33 +- 21,03 g vs. 51,33 +- 22,33 g, p = 0,044) igazolható a korai teljes rekonstrukción átesett Fallot-tetralógiás betegekben. Következtetés: Kedvezőbb bal kamrai morfológiai és funkcionális paraméterek, de kifejezettebb jobb kamrai hypertrophia detektálható Fallot-tetralógiás betegekben korai teljes rekonstrukciót követően a korai palliációra, majd kései korrekcióra kerülő esetekhez képest.  Kulcsszavak: echokardiográfia, cardialis mágneses rezonancia, bal kamra, jobb kamra, funkció, Fallot-tetralógia