Bevezetés: A posztmenopauzás nők gyakran tapasztalnak panaszokat, mint például a szorongás, amely megmarad és súlyosbodik a változókor után. A rendszeres testmozgás olyan megelőző és bizonyított kezelési lehetőség, amely pszichológiai állapotok, például szorongás esetén is erősen ajánlott. Célkitűzés: Ez a kutatómunka a testmozgás megléte és a szorongás tüneteinek összefüggését és azok kapcsolatát vizsgálta. A célcsoportok a posztmenopauza korai, valamint kései szakaszában és ezek kombinációjában levő magyar nők voltak. Az analízis másodlagos célja a korai és késői posztmenopauza összehasonlítása volt, a panaszok gyakorisága tekintetében. Módszer: A kérdőív a közösségi média korosztály specifikus női csoportjaiban lett megosztva és a kitöltők válaszai alapján lettek az adatok összegyűjtve. A kutatási kérdőíven belül két szakmailag elfogadott kérdőív került felhasználásra: General Anxiety Disorder - 7 a szorongás esetére, valamint az International Physical Activity Questionnaire-Short Form a testmozgás tekintetében. Eredmények: A kérdőívre 98 válasz érkezett, n=59 korai változókorban lévő, továbbá n=39 késői változókorban lévő nőtől. Az összes válaszadó (n=98) átlagos szorongási mutatója 4.98 (SD 4.67), amely minimum szorongásként kategorizáltható. Szoros összefüggés mutatható ki a testmozgás és a szorongás között mindhárom csoportban, azonban a legerőssebben a kései posztmenopauzás nők körében mutatkozott meg (p<0.0001). A korai és késői csoport között az egyetlen statisztikai különbség a testmozgás mennyisége volt (p=0.0297). Megbeszélés: Ezt a korrelációt egyéb tanulmányok általában a korai posztmenopauza esetében vizsgálják, azonban ez az analízis arra a következtetésre jutott, hogy jelentős a testmozgás és a szorongás közötti összefüggés korai és kesői posztmenopauzás magyar nők esetében.  Kulcsszavak: testmozgás, szorongás, posztmenopauza