Célkitűzés: A koronavírus globálisan befolyásolja mindannyiunk hétköznapjait. A téma nagy jelentőséggel bír az európai lakosság élet- és munkakörülményeiben bekövetkezett változások tekintetében is. Célunk volt megvizsgálni, hogy milyen intézményrendszeren keresztül, milyen válaszokat tudott és tud a pandémiára adni az Európai Unió népegészségügyi politikája. Anyag és módszerek: Jelen összefoglaló közlemény teoretikus keretéül a szociológiai neoinstitucionalista elméleti megközelítést választottuk, mely alapján a COVID-19 vírussal kapcsolatos közös európai intézkedések bevezetéseként történeti kontextusba helyeztük, illetve bemutattuk az intézményi keretet, amely az EU népegészségügyi politikáját megalapozza. Az egészségügyi válságok kezelésében az EU szerepe elsősorban az, hogy összehangolja a válaszintézkedéseket; a konkrét népegészségügyi intézkedésekért a tagállamok kormányai tartoznak felelősséggel, amelyeknek figyelembe kell venniük olyan tényezőket is, mint az ország járványügyi helyzete, a társadalom szerkezete és az országos egészségügyi rendszer kapacitása. Eredmények: Az EU COVID-19 intézkedéseinek tematikus és kronologikus csoportosítása során górcső alá vettük a vírus detektálása, kutatás és tudományos innováció, illetve az oltások, orvostechnika, gyorsteszt, vakcinációs stratégia, közös oltóanyag beszerzés menedzselése terén tett intézkedéseket. Az EU-n belüli szolidaritás (tag- és tagjelölt, illetve szomszédos országok, RescEU, Európa együtt, EU polgárok hazaszállítása) és a felelősségvállalás a globális válaszban, egyenlő hozzáférés biztosítása, humanitárius akciók, reziliencia erősítése a fejlődő országokban szintén részletezésre került. A határokon átnyúló intézkedések, utazás és közlekedés; a munkaerőpiac, megélhetés védelme, a gazdaság támogatása (SURE) szintén fontos aspektus volt. Azonban nemcsak retrospektív módon összegeztük az intézkedéseket, bemutattuk a helyzet rendezésére, helyreállításra vonatkozó terveket (NextGeneation EU, REACT EU). Következtetések: Mivel a társadalmi szuverenitás pandémia esetén nem kizárólagos szempont, hiszen csak közös fellépéssel lehet érdemben tenni a helyzet megoldására, a hazai intézkedéseken túl, tekintettel a vírus határokon átívelő mivoltára érdemes időről időre áttekinteni és vizsgálni, milyen intézményrendszeren keresztül, milyen válaszokat tudott és tud a pandémiára adni az Európai Unió népegészségügyi politikája.  Kulcsszavak: Európai Unió, COVID19, népegészségügy, vakcinációs stratégia, pandémia, járványügyi intézkedések