Szexuális orientációtól függetlenül heteronormatív kultúrában és társadalomban szocializálódunk mindannyian. Az LMBTQ+ emberek 85%-a 18 éves kora előtt tisztában van szexuális identitásával, s ahogy a kisebbségi csoportok tagjait általában, rendszeresen érik őket mikroagressziók, esetleg nyílt verbális és/vagy fizikai bántalmazás, diszkrimináció. Ezek egyik leggyakoribb terepe az iskola. Ha az iskolát - mint szocializációs közeget, és a gyermek számára mint a társadalom reprezentációját - kihagyjuk a szexuális felvilágosításból, a családra, és benne az LMBTQ+ gyerekre nagy teher hárul. A közoktatás beszédmódjából, a felvilágosításból kitiltott, tabusított LMBTQ+ szexualitás erősíti ezeknek a fiataloknak a láthatatlanságát, fokozva a szégyent, a bűntudatot, a megbélyegzettség érzetét, az izolációt - maga után vonva a nonkonformitás érzését és a következményes mentális betegségeket. A család - tekintettel arra, hogy a benne élő családtagok tájékozottsága, attitűdje, orientációja és képessége a témával kapcsolatban sokszor korlátozott vagy előítéletes, illetve a gyerekek életük jelentős részét az iskolában töltik - kizárólagos közegként nem alkalmas a felvilágosításra és az identitásfejlődés támogatására, amellett, hogy sokszor maga a család is támogatásra szorul. Kulcsszavak: LMBTQ+, heteronormativitás, szexuális identitás, stigmatizáció, diszkrimináció