A környezetszennyezés és a nukleáris katasztrófa az a két veszély, mellyel korunk emberének szembe kell néznie. Cikkemben ezzel a két veszéllyel pszichoanalitikus nézőpontból foglalkozom. Először felvázolom a fejlődés-, személyiség-, és csoportlélektan azon elméleteit, amelyek a jelenségek értelmezésére felhasználhatók. Ezeken belül kiemelten foglalkozom az elfojtás által és a nem elfojtás által keletkező tudattalannal, az agresszió kialakulásának pszichoanalitikus modelljeivel, a narcizmus fejlődésével és megnyilvánulási módjaival és a paranoid-szkizoid, illetve a depresszív pozíció jellegzetességeivel. Végezetül röviden összefoglalom a téma szempontjából lényeges elhárító mechanizmusokat. Ezekre az elméleti alapokra építve először a környezetszennyezés pszichoanalitikus értelmezési lehetőségeit mutatom be. Ezek után a nukleáris fenyegetettség jelenségkörének pszichoanalitikus értelmezéseit összegzem. A lelki folyamatok elemzése mellett kitérek azokra a csoportfolyamatokra is, amelyek az intrapszichés, destruktív késztetéseket valós, a külvilágban is nagy erővel ható, pusztító erővé változtatják. Ebben az összefüggésben beszélek a vezér csoportban betöltött szerepéről és személyiségpatológiájáról. A tanulmány utolsó részében a problémák kezelésének néhány lényeges, pszichoanalitikusan orientált szempontját mutatom be.  Kulcsszavak: környezetszennyezés, nukleáris fenyegetettség, pszichoanalitikus értelmezés