Az "enteroinzuláris axis" kifejezést Unger és Eisentraut 1969-ben használta egy nemzetközi szinten is jelentős közleményben, amelyben e tengely élettani szabályozó jelentőségével kapcsolatban már akkor kiemelték, hogy az orálisan bevitt glükóz nagyobb inzulinszint-emelkedést vált ki, mint az ugyanolyan mennyiségű parenterális bevitel, és hogy ebben szerepe van a gasztrointesztinális traktusból felszabaduló hormonoknak is. Ezt követően hosszú évtizedek kutatómunkája eredményeként juthattak piacra és a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) kezelési gyakorlatába a DPP4-gátlók (DPP4i), a gyógyszercsoport első képviselőjét 2006-ban engedélyezték (2). A DPP4i gyógyszerek diabetológiai alkalmazásban kihasznált hatásmechanizmusa a keringésben néhány perc alatt - az inhibitor hiányában egyébként a DPP4 enzimatikus hasítása következtében - inaktiválódó inkretinhormonok prezervációja, amely lehetővé teszi a prandiálisan felszabaduló intakt GIP és GLP-1 hormonok hosszabb hatásának létrejöttét, amely az inzulinfelszabadulás serkentésével (több, itt nem részletezhető mechanizmussal) csökkenti a vércukorszintet. A Krka Magyarország Kft. támogatásával.