A gyermekegészségügyi ellátás rendszerében három egymásra épülő feladat, a prevenció, az akut betegségek diagnosztikája és terápiája, akárcsak a rehabilitáció, egyaránt jelentős fejlődésen ment keresztül a XX., majd jelenleg ugrásszerűen a XXI. században is. Az orvostudomány és a technikai lehetőségek fejlődésével egyre több, korábban halálos kimenetelű, súlyos betegségekben szenvedő gyermek éri el a felnőttkort. Nem minden esetben lehet azonban teljes gyógyulásról beszélni, a rehabilitációs/habilitációs ellátórendszer feladata, hogy a legmagasabb életminőség elérését biztosítsa azoknak a gyermekeknek és családjuknak, akiknél valamilyen szintű egészségkárosodás, képesség- vagy funkciókárosodás marad fent.