Célkitűzés: A felső végtagi motoros funkciók károsodása és a napi tevékenységek elvégzésének ebből eredő zavara a stroke okozta tartós fogyatékosság meghatározó eleme. Ezért azok a módszerek, melyek javíthatják ezeknek a betegeknek az állapotát, a figyelem középpontjában állnak. A tornásztató robotok által biztosított intenzív, magas ismétlésszámú, feladatspecifikus és célorientált gyakorlatok hasznosak lehetnek a stroke-betegek rehabilitációjában. Klinikai kutatásunk célja volt az aktív, napi tevékenységeket tartalmazó felső végtagi robotos torna hatásosságát megvizsgálni krónikus stroke-betegek esetében. Betegek és módszerek: 20 krónikus stroke-beteg vett részt az önkontrollos klinikai vizsgálatban. A páciensek 20 alkalommal részesültek 15 perces passzív és 35 perces vezetett aktív felső végtagi robotos kezelésben, melynek részét képezte ötféle napi tevékenység gyakorlása. Három motoros és három funkcionális skálát vettünk fel, előszűréskor, a terápia megkezdése előtt, a kezelés befejezésekor és három hónappal később. Az állapotfelmérést egy független gyógytornász végezte. A terápia hatásosságának megállapítására egy szempontos varianciaanalízissel összehasonlítottuk a beválasztáskor és a terápia végén, valamint a beválasztáskor és az utánkövetéskor rögzített állapotfelmérések eredményeit. Eredmények: A betegek összesen 333,33 óra robotos terápiában részesültek. A torna alatt nemkívánatos esemény nem történt. A Fugl-Meyer-skála - felső végtagi alskála része, az Action Research Arm Test és a Funkcionális Függetlenség Mértéke szignifikáns javulást mutatott a terápia végén a kiindulási értékekhez képest. A résztvevők szívesen vettek részt a robotos tornában. Következtetés: A továbbfejlesztett Reharob gyógytornásztató rendszerrel végzett napi tevékenységek gyakoroltatásán alapuló robotos terápia krónikus stroke-betegek esetében javulást eredményezett a bénult felső végtag motoros és funkcionális funkcióiban.  Kulcsszavak: rehabilitáció, stroke, hemiparesis, robot