A metformin a hatályos hazai irányelv szerint a 2-es típusú diabétesz vércukorcsökkentő kezelésének ellenjavallat, intolerancia hiányában elsőként választandó gyógyszere. Bár antidiabetikus hatásának főbb jellemzői régóta ismertek, a hátterükben álló molekuláris mechanizmusok minden részletében még ma sem tisztázottak. Ismereteink azonban folyamatosan bővülnek. Kis túlzással olyan régi motoroshoz hasonlíthatnánk, aki egyre biztosabban ül a mind nagyobb teljesítményű motoron. A közlemény áttekinti a molekula farmakokinetikáját várandós és nem terhes állapotban, vércukorcsökkentő mechanizmusának összetevőit - részletesen kitérve a gastrointestinumot és a mikrobiomot érintő szerepére -, valamint főbb pleiotrop hatásait. Megállapítja, hogy bár nemzetközi irányelvek árnyaltabbá tették szerepét első választandó gyógyszerként a 2-es típusú diabétesz vércukorcsökkentő kezelésében, az új kísérletes és klinikai megfigyelések tükrében is vezető szerepe van az antidiabetikus terápiában. Meghatározott feltételek mellett megengedőbbé vált alkalmazása várandósság és szoptatás idején is. Körvonalazódtak újabb alkalmazási lehetőségei is, pl. a neuroprotekcióban, a nem alkoholos steatohepatosis kezelésében, valamint az atherogenesis lassításában. Több adat támasztja alá a tumorgenezist gátló szerepét, e téren való terápiás alkalmazása még további megerősítést igényel.  Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, farmakokinetika, mikrobiom, NAFLD, neuroprotekció, pleiotrop hatások, várandósság és szoptatás