A pandémia okozta vészhelyzet számos nehézséget támasztott a társadalom tagjai számára, ugyanakkor esélyt adott arra, hogy újfajta viszonyulást alakítsunk ki az élethez és az embertársakhoz. Az elmúlt időszak eseményei világossá tették, hogy sebezhetőségünk ellenére nem vagyunk teljesen tehetetlenek, ugyanis vannak olyan területek, amelyeket kézben tudunk tartani, befolyásolhatjuk a stresszre adott reakcióinkat, valamint a félelmet és a krízissel kapcsolatos érzelmeinket is. Kutatásunkban Magyarország északkeleti régiójának mentális állapotát vizsgáltuk a pandémia második, harmadik és negyedik hullámában. Az online survey kutatáshoz standard kérdőíveket alkalmaztunk, az észleltstressz-kérdőív 10 tételes változatát, a Remény skálát, a WHO Jól-lét Skála. Az 500 fő feletti válaszadók több-ségében kisvárosban és falvakban élnek. A kutatásban résztvevők az átlagosnál feszültebbek, stresszesebbek, de többségében bíztak magukban, hogy meg tudnak birkózni problémáikkal. A válaszadók többségét olyan dolgok dühítették fel leginkább, melyeket érzésük alapján nem tudtak befolyásolni. Összességében elmondható, hogy a pandémia egyértelműen negatívan hat a lakosság mentális állapotára, mely a szubjektív egészségi állapotra is kihat. Nagy a társadalmi igény olyan egészségügyi szakemberek jelenlétére, akik nemcsak a gyógyításra fókuszálnak, hanem holisztikus szemléletmóddal fordulnak a lakosság felé, mely egy hatékonyabb gyógyulási folyamatot eredményez.  Kulcsszavak: agresszió, pandémia, remény, stressz, szubjektív jóllét