Az idősek népességben elfoglalt aránya és abszolút száma is jelentősen növekszik a fejlett országokban. Jelen munka elméleti jellegű összegzés, mely az idős egyének fizikai aktivitása, mozgásterápiája területét érinti. Cél volt rávilágítani arra, hogy az egészségügyi és szociális szakemberek, laikusok, valamint idős emberek együttműködése elengedhetetlen a témában. Szükségszerű a közös nyelv biztosítása, egyes eljárások világos bemutatása a kezelési célok és irányok, valamint a kompetenciakörök hangsúlyozásával. Az ideális idősellátási modellben megtalálható az alapellátás helye, levezethetők a medikoszociális feladatok, egyben láthatók a problémák is. A szerzők az időskori patofiziológiai jellemzőket szervrendszerekre bontva elemezték, mely által bemutatásra kerül négy, igen gyakori funkcionális deficit. Leírásra kerültek ezeknek a hibáknak a korszerű és adekvát mozgásterápiai megoldásai. A szerzők támaszkodtak a hazai és a nemzetközi szakirodalomban megjelenő, valamint az eljárások alkalmazása során fellépő, különféle szakmai kompetenciák megfelelő, több ponton való érintkezésére. Kiemelték és részletezték az irodalomban félreérthető módon, vagy hiányosan megjelenő hat fizioterápiai módszertani eljárást. A szerzők remélik, hogy munkájukkal támogatták azt, hogy a mindennapi gyakorlatban az idősellátás valóságos teammunka legyen.  Kulcsszavak: fizikai aktivitás, funkcionális hiba, idősellátás, mozgásterápia