A háziorvos számára nagy kihívás és komoly felelősséggel járó feladat a krónikus betegségek között a mozgásszervi betegségek megelőzése. Ennek fontos eszközei a szűrés, a korai diagnózis és a várható progresszió, súlyosság felmérése. Gyakorlatilag csak a háziorvosnak van lehetősége a mozgásszervi tekintetben még egészséges, illetve még panaszmentes pácienssel találkozni, vagy az első mozgásszervi tüneteket észlelni. A hatékony prevenció érdekében a hajlamosító tényezők, a figyelmeztető jelek, a beteg egyéni és környezeti tényezőinek ismeretére és korrekt orvos-beteg együttműködésre van szükség.