A továbbképző közlemény célja, hogy összefoglalja az astigmiáról rendelkezésre álló főbb elméleti ismereteket és gyakorlati szempontból is elemezze az astigmia tórikus műlencsével megoldható korrigálásának lehetőségeit és fontosabb aspektusait. Az astigmia, mint a szem egyik alacsonyrendű fénytörési hibája, jelentős mértékben befolyásolhatja a páciens látóélességét. A cornealis astigmia mértéke átlagosan 1,0 D körüli, azonban a populáció jelentős részében több mint 1,5 D, amelyet nem műtétes és műtétes módszerrel korrigálhatunk. Amennyiben mértékét szürkehályog-műtéte során csökkentjük, az incíziós módszereken túlmenően hatékonyan és tartósan tórikus műlencsével oldható meg semlegesítése. Pontatlan műtéti korrekciója után a reziduális astigmia az egyik leggyakoribb oka a betegelégedetlenségnek. A tórikus műlencse beültetésének a reguláris cornealis astigmia meglétén kívül számos ritkábban alkalmazott indikációja is létezik, beültetésének kontraindikációja pedig döntően a lencsetokban várható stabilitásának bizonytalansága. A tórikus műlencse tervezése ma már modern optikai módszerekkel és új generációs lencsetervező módszerekkel javasolt. Beültetése során figyelembe kell venni a sebészileg indukált astigmiát, a cyclotorziót, emellett kiemelt szerepe van a műtét utáni tengelyének a műtét előtt különböző módszerekkel végzett jelölésének. Még a legpontosabb műtéti technika és tervezés mellett is számos hibaforrás okozhat szuboptimális eredményt, amely esetekben jellemzően jól megtervezhető műlencse-repozícióra kerülhet sor.  Kulcsszavak: astigmia, cornealis astigmia, kataraktaműtét, intraocularis műlencse kalkulációja, tórikus intraocularis műlencse