Jelen tanulmány - a szerzők egy korábbi, a fogyatékosság és korlátozottság hivatalos statisztikában alkalmazott mérési módszereit bemutató írásának (Földvári-Gárdos, 2021) folytatásaként az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) 2019-es hullámának adataira építve vizsgálja a korlátozottság főbb mutatóinak összefüggéseit. A mindennapi életben fennálló hosszú távú korlátozottság mérőeszköze alapján górcsőalá veszi a súlyosan és a mérsékelten korlátozott lakosság jellemzőit. A leíró elemzésen túl szociodemográfiai változók, valamint egészségi állapotra és egészségi ellátásra vonatkozó változócsoportok esetében logisztikus regressziós modellek segítségével elemzi, hogy közülük melyek mutatnak kapcsolatot a korlátozottság egyes típusaival. Bár a súlyos korlátozottság kialakulása jelentős mértékben egyéni kockázat függvénye, gyakran jár együtt hátrányos társadalmi helyzettel, rossz egészségi állapottal és az egészségügyi szolgáltatások (különösen a kórházi ellátás) intenzívebb igénybevételével. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést a súlyosan korlátozottak esetében elsősorban a közlekedési nehézségek, illetve a gyógyszerkiváltáshoz és a mentálhigiénés ellátáshoz kapcsolódó anyagi okok akadályozzák a nem korlátozottakhoz viszonyítva. A mindennapi életében egészségi okból fakadóan mérsékelten korlátozott lakosság a vizsgált mutatók tekintetében a súlyosan korlátozottakhoz képest közelebb áll a nem korlátozott lakossághoz, még inkább a lakosság átlagához, ugyanakkor a társadalmi részvétel szempontjából ez a csoport is veszélyeztetettnek tekinthető.  Kulcsszavak: ELEF2019, a korlátozottság standard mérőeszközei, a mindennapi életben korlátozott lakosság jellemzői