Az idős cukorbeteg kezelése az öregedéssel megváltozó pszichés, szomatikus és szociális jellemzők miatt kihívás a páciens és az ellátók számára egyaránt. Az antidiabetikumok, az orális és az injektábilis készítmények evolúciója lehetővé teszi az individuális célok elérését. A beteg romló funkcionális státusza, változó preferenciái a terápia deeszkalációját, egyszerűbbé tételét indokolják, szem előtt tartva a biztonságot és a páciens, illetve a környezete számára elfogadható megoldásokat.