Egy pszichoterapeuta jó működésének kiemelt összetevője az etikai megalapozottság. Eltérve a hagyományos módtól (etikai szabályok elméleti ismertetése, kombinálva etikai ügyek esetpéldás bemutatásával) a szerzők gyakorlatukban a hangsúlyt az etikai vétség alakulásának folyamatára, a dilemmák átélésére helyezik, és beemelik a gyakorlatot: egy etikai eljárás indításának érzelmileg-szervezetileg kritikus kérdését. A szerzők által használt etikai példák mindennapi szakmai eseménytöredékekből jöttek létre, és azt illusztrálták, hogy a terapeuta problémás viselkedése hogyan vezethet a terápiás/képzői kapcsolat sérüléséhez vagy jelentős töréséhez. A szerzők a fiktív eseteket két formában alkalmazták: interaktív szemináriumokon, valamint a Pszichoterápia folyóirat etikai rovatának példáiként. A tanulmány bevezető részét követően egy konferencián szervezett etikai műhely tapasztalatai kerülnek részletes ismertetésre, amit az etikai rovat tapasztalatainak összefoglalása követ. A szerzők hangsúlyozzák, hogy egy etikai eljárás az érintett betegnek, a terapeutának és az érintett egyesületnek egyaránt rendkívül megterhelő. Ugyan rejtetten, de még inkább traumatizáló lehet, ha az etikai vétség nem vezet eljáráshoz, bár az indokolt lenne. Mint minden krízis, az etikai eljárás is, amely megrázza az egyesületet, további károkat okozhat, de kreatív fejlődéshez is vezethet, amelyben megerősödik a szakmai környezet etikai kultúrája.  Kulcsszavak: pszichoterápiás etika, fiktív esetek, etikai érzékenyítés, etikai eljárás, etikai kultúra