Bevezetés: A vizsgálat célja, hogy elméleti és gyakorlati szempontok mentén vegyük górcső alá az inszom nia kapcsolatát az észlelt stresszel, a kiégéssel, a kognitív újrastrukturálással és a nemmel. A korábbi kutatások eredmé nyei abba az irányba mutatnak, hogy szükségszeru a fenti pszichológiai konstruktumok közös keretbe való szervezése, ezáltal lehetővé téve a komplex viszonyrendszerük feltárását. Módszerek: Keresztmetszeti önbeszámolós eszközökön alapuló vizsgálatunkban 216 válaszadó vett részt. A nemek aránya 23,6% (N=51) és 76,4% (N=165) volt, női többséggel. Az átlagéletkor 22,5 év volt (MÉletkor=22,51; SDÉletkor=4,38), a legfiatalabb kitöltő 18 éves volt, a legidősebb 54 éves. Eredmények: Az útvonalelemzés igazolta az inszomnia közvetítő szerepét az észlelt stressz és a kiégés között, kiemelve a kognitív újrastrukturálás - mint megküzdési mód - és a nem szerepét. Következtetések: Az egyre nagyobb számban rendelkezésre álló empirikus eredmények kiemelik az alváshoz köthető problémák relevanciáját és mélyebb megértésük fontosságát annak érdekében, hogy azonosítani tudjuk azon vonatkozásait a pszichés funkcionálásnak, amelyek intervenciós vagy prevenciós pontként szolgálhatnak. Kulcsszavak: inszomnia, észlelt stressz, kiégés, nem, megküzdés, kognitív újrastrukturálás, strukturális egyenlet modellezés, egészségpszichológia