A Covid ellen kifejlesztett védőoltások kapcsán kialakult globális vitának két fő pillére van. Az egyik az oltóanyagok beadására vonatkozik, és a körül a kérdés körül forog, hogy az oltások felvétele előírható-e kötelezően. A cselekvőképes beteget általánosságban megilleti az ellátás (kezelés, oltás) visszautasításának joga, ám nem feltétlenül van ez így abban az esetben, ha ezek elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti. A másik pillér központi eleme a védettek és a nem védettek (illetve ehelyett a gyakorlatban: a fertőzésen nemrégiben átesettek és a teljesen átoltottak vs. a nem fertőzöttek, a be nem oltottak és az X ország által hatékonynak el nem ismert vakcinával oltottak) körére vonatkozó szabályok kérdése, illetve ennek jogi és etikai összefüggései. A többnyire országhatárokon belül használható védettségi igazolványokkal és a nemzetközi határátkelést megkönnyítő vakcinaútlevelekkel kapcsolatos gyakorlat ugyanis nem mentes az ellentmondásoktól. E tanulmány célja egyrészt az egyéni és a közérdek ütközésének az érzékeltetése a (jellemzően) morális-etikai, illetve jogi érvek és ellenérvek áttekintése révén, másrészt annak bemutatása, hogy a vakcinaútlevelek milyen módon járulnak hozzá a fejlett világ és a Globális Dél közötti egyenlőtlenségek további növekedéséhez, és amellett esetleg az átoltott-privilegizált világ erődítmény jellegének erősítéséhez is egy olyan korban, amikor az ellenőrizetlen migráció a járványtól függetlenül is kihívást jelent a fejlett államok számára. Kulcsszavak: Covid19, Covid-oltás, vakcinaútlevél, védettségi igazolvány