Bevezetés: A COVID-19-pandémia világszerte hatással volt nemcsak a tervezhető, hanem a sürgősen elvégzendő műtétekre is. Egyes tanulmányok több, későn ellátott gyermekkori herecsavarodást észleltek, illetve több semicastratio elvégzéséről számoltak be a járvány alatt. Célkitűzés: Célunk volt, hogy megvizsgáljuk a COVID-19-pandémia hatását a gyermekkori herecsavarodás ellátására és a torsio miatti semicastratio gyakoriságára az első szerző intézetében. Módszerek: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk hazánk egyik legnagyobb betegforgalmú intézetében. A 0-18 éves, herecsavarodás miatt operált betegeket két csoportra osztottuk: a pandémia előtt (2017. 07. 01. - 2019. 12. 31.) és a járvány alatt (2020. 01. 01. - 2022. 06. 30.) operált betegekre. Az első tünetektől a kórházba kerülésig eltelt időt (24 órán belüli vagy azon túli), a tünetek kezdetétől a műtétig eltelt időt és a semicastratiós rátát vizsgáltuk. A statisztikai analízishez a Mann-Whitney U-tesztet és a khi2-próbákat alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgálat ideje alatt összesen 100 műtét történt, a pandémia előtt 45 és az alatt 55. Szignifikáns különbséget észleltünk: az első tünetektől a kórházban történő jelentkezésig eltelt idő (p = 0,048) és a kórházba kerülés után a műtétig eltelt idő szignifikánsan rövidebb volt a pandémia alatt (1,5; 2,5 óra), mint a pandémia előtt (1,5; 3,25 óra, p = 0,01). A semicastratiós rátában nem találtunk különbséget (p = 0,594). Megbeszélés: Az irodalommal ellentétben a vizsgált intézetben a COVID-19-járvány alatt a herecsavarodás miatt jelentkező betegek hamarabb jelentek meg kórházunkban, és ezt követően a műtétekre is hamarabb került sor, mint a járvány előtt. Következtetés: A pandémia alatti gyorsabb akut ellátás oka lehetett, hogy kórházunknak talán kevesebb, kevésbé súlyos esetet kellett ellátnia a járvány ideje alatt. A kevésbé súlyos betegek inkább otthon maradtak, és csak súlyos esetben kértek orvosi segítséget.  Kulcsszavak: COVID-19, herecsavarodás, gyermek