Háttér és cél - A hosszú nem kódoló RNS-ek (lncRNS-ek) nagymértékben kifejeződnek az agyban, és szintjük változását számos neurodegeneratív betegségben kimutatták. Bizonyított, hogy az lncRNS-ek szerepet játszanak a Parkinson-kór (PD) kialakulásában és progressziójában, és potenciális terápiás célpontként használhatók. Célunk annak kimutatása volt, hogy a négy lncRNS, a H19, a GAS5, a HAR1B és a LINC01783 szérumszintje összefügg-e a Parkinson-kór klinikai tüneteivel és kezelésével, vagy sem. Módszerek - A vizsgálatba 83 beteget és 50 egészséges kontrollt vontunk be. A betegség súlyosságát a Hoehn-Yahr- (HY-) stádiumbeosztás és az egységes PD minősítési skála (UPDRS) segítségével vizsgáltuk. A résztvevőktől vénás vérmintát vettünk. A szérummintákat centrifugáltuk és -80 °C-on tároltuk az elemzésig. Az lncRNS-ek expressziós szintjét valós idejű PCR-rel elemeztük az RNS izolálása és a laboratóriumban végzett komp lementer DNS-szintézis után. Eredmények - Nem volt szignifikáns különbség a Parkinson-kóros betegek és az egészséges kontrollok között ezeknek az lncRNS-eknek a szérumszintjében. A szociodemográfiai jellemzőkhöz hasonlóan a betegségkezdet típusa, jobb vagy bal oldali túlsúlya, fennállásának időtartama és keze lése sem különbözött az lncRNS-szintek ala pján. Egyedül a GAS5 és a HY, valamint az UPDRS-pontszámok között volt szignifikáns negatív korreláció. A családi anamnézisbenPD-vel rendelkező betegeknél szignifikánsan magasabb volt a LINCO1783 szintje. Következtetés - A szérum-lncRNS GAS5szintje a betegségsúlyosság lehetséges biomarkere lehet Parkinson-kóros betegeknél.  Kulcsszavak: Parkinson-kór, neurodegeneráció, szérum-lncRNS, biomarker