Az esendőség, mint egy igen összetett, a fiziológiás öregedés folyamatával összefonódó patológiás állapot, amely az idős betegben a külső és belső stresszek össz-szervezeti kivédésének elégtelenségéhez vezet, egyre nagyobb hangsúlyt kap az újabb szakmai közleményekben és a hypertonia időskori kezelésének irányelveiben. Ez a geriátriai szindróma a súlyosabb mellékhatások valószínűsége miatt nagyfokú óvatosságot és visszafogottságot igényel több szívés érrendszeri intervencióról, így az antihipertenzív kezelésről és annak mértékéről történő orvosi döntéseknél. Ez a fenyegetés főleg az időskor második szakaszában, 80 év felett kerül az előtérbe az esendőség megnövekvő gyakorisága és súlyossága következményeként. A dolgozat megadja az esendőség definícióját, típus- és súlyossági változatait, bemutatja a leegyszerűsített vagy komplexebb, de egyben időigényesebb diagnosztikus eljárásait, valamint az öregedés jelzőitől elválasztható esendőségkockázat még normális állapotban való kimutathatóságának jövőbe nyúló ígéreteit. A cikk célja, hogy felhívja a magas vérnyomást vagy más szív- és érrendszeri problémákat kezelő betegellátók figyelmét arra, hogy az idős betegekben még gondosabban teszteljék és mérlegeljék az esendőségnek a kockázatát vagy már kialakult állapotát, annak a kezelés mellékhatásaira hajlamosító káros befolyását. Kulcsszavak: esendőség, diagnózis, időskor, antihipertenzív kezelés, adverz válasz