Egy hosszan túlélő primer májrákos nőbeteg tanulságos esetét mutatjuk be. Appendectomia során transzfúziót kapott, 9 év múlva derült ki hepatitis C-vírus- (HCV-) pozitivitása. Az antivirális kezelés akkor sikertelen volt, májcirrhosis alakult ki. A feltételezett HCV-infekciót követően, 24 évvel később hepatocellularis carcinomát állapítottak meg a májban szoliter tumor formájában. Két ciklus transzarteriális kemoembolizáció (transarterial chemoembolization, TACE) után exploratív laparatomiára került sor, azonban a tumoros májhilusi infiltráció miatt a folyamat sebészileg irreszekábilisnak bizonyult. Ezt figyelembe véve a multidiszciplináris onkoteam sorafenibkezelést javasolt. A beteg 2,5 évig kapta a sorafenibet, amit jól tolerált, a tumor megkisebbedett. Ezután még egy alkalommal történt TACE-kezelés. A beteg ezt követően alkalmassá vált a májtranszplantációra. Az alkalmazott bridging terápiával, két sikertelen donorriasztás után a májátültetés sikeresen megtörtént. A hosszú túl-élést végül a cirrhosist és a HCC problémát is megoldó májátültetés biztosította. Az újabb direkt ható antivirális gyógyszerek hatására a beteg tartósan HCV-negatív lett, és jelenleg csak hepatológiai gondozás alatt áll. Az eset példa arra, hogy inoperábilis hepatocellularis májrák (HCC) esetén lehetséges a tumor megkisebbítése és a májátültetés. Hangsúlyozzuk, hogy a HCC-ben szenvedő betegek ellátásában fontos a társszak-mák együttműködése. Lényeges, hogy olyan intézetekbe irányítsák a beteget, ahol a potenciálisan szóba jövő kezelések teljes skálája elérhető, valamint az alap májbetegség követése, ellátása is megtörténik.  Kulcsszavak: HCC, májátültetés, sorafenib, lokoregionális kezelés, kemoembolizáció (TACE), HCV, túlélés