Bevezetés: Fenyegető koraszülés esetén in utero transzport javasolt, ez azonban nem mindig lehetséges. A postnatalis transzport alatti ellátás jelentősen befolyásolja a szállított betegek kimenetelét. Célkitűzés: Tanulmányunk célja volt a betegek jellemzőinek, ellátásuk és a neonatalis kimenetel trendjeinek vizsgálata a 2008 és 2021 között postnatalis szállítást igénylő koraszülöttekben. Módszer: Retrospektív vizsgálatot végeztünk az írott és az elektronikus betegdokumentáció áttekintésével. A vizsgált trendeket "joinpoint" regressziós analízissel értékeltük, illetve éves százalékos változással (APC) jellemeztük. Eredmények: A vizsgálatba 177 koraszülöttet választottunk be. A szállítások száma nem szignifikáns növekvő trendet mutatott (APC = 6,8%, p = 0,087). A 60 percnél hosszabb helyszíni ellátások aránya szignifikánsan emelkedett (APC = 7,4%, p = 0,016). 2008 és 2010 között a gépi lélegeztetés alkalmazása a szállítások során emelkedett (APC = 36,4%, p = 0,578), majd a vizsgálati időszak hátralévő részében csökkenő tendenciát mutatott (APC = -7,2%, p = 0,068). A 40% feletti oxigénkoncentráció használata szignifikánsan csökkent (APC = -9,5%, p = 0,043). A 150 mg/kg-nál kisebb surfactantdózisok aránya szintén csökkenő tendenciát mutatott (APC = -7,65%, p = 0,162), míg a 180 mg/kg felettiek száma szignifikánsan emelkedett (APC = 8,5%, p = 0,031). Az újszülöttek hosszú távú kimeneti mutatói egyaránt javuló tendenciát mutattak. Megbeszélés: Vizsgálatunk során az ellátás noninvazivitás felé mutató trendjei mellett a szállított koraszülöttek javuló kimenetelét észleltük. Következtetés: Vizsgálatunk felgyorsíthatja a szállítás alatti ellátás folyamatban lévő szemléletváltását, elősegítheti a vonatkozó protokollok, illetve eljárásrendek fejlesztését, melyek együttesen javíthatják a tercier centrumon kívül született koraszülöttek életkilátásait.  Kulcsszavak: trendek, respirációs distressz szindróma, koraszülött, transzport