A krónikus myeloid leukaemia a tirozin kináz-gátló kezelések megjelenése óta halálos betegségből jól kezelhető, krónikus kórképpé vált. A betegség alapját a Philadelphia-kromoszóma kialakulása és a konstitutívan aktív BCR-ABL1 tirozinkináz keletkezése okozza. A tirozinkináz-gátlók alkalmazása mellett a krónikus fázisú CML-es betegek életkilátásai ma már megközelítik a normálpopulációét. Az elérhető készítmények közötti választást olyan tényezők befolyásolják, mint a beteg kora, társbetegségei, a kezelés célja és az alkalmazni kívánt készítmény mellékhatásai. A tirozinkinázgátló kezelésre refrakter betegek terápiája ma is kihívást jelent. Megoldást jelenthetnek az olyan új hatásmechanizmusú készítmények, mint az asciminib, amely a BCR-ABL1 alloszterikus inhibitora és a fenti esetekben is kiváló a hatékonysága. Az előrehaladott, blastos fázisú CML prognózisa továbbra is kedvezőtlen, a tirozinkinázgátlók mellett általában kemoterápiás kezelés is szükséges, és a betegek hosszú távú gyógyulása csak allogén haemopoeticus őssejt-transzplantációval érhető el.  Kulcsszavak: krónikus myeloid leukaemia, BCR-ABL, tirozinkináz-gátló