A vércsoport-szerológiai kompatibilitási vizsgálatsor egyik kötelező eleme a direkt Coombs-teszt, mely a vörösvérsejtek antitesttel vagy komplementtel való fedettségét vizsgálja. A teszt pozitív eredménye sok kérdést vet fel a diagnózis megállapításakor, és útmutató lehet a megfelelő terápia kiválasztásához. A vörösvérsejteken lévő autoantitestek ritkán vércsoport-specifikusak, melyek az ABO vércsoportvizsgálatot is befolyásolhatják, továbbá transzfúziós javaslatnál történő figyelembevételük a beadott vörösvérsejtek hosszabb túlélését biztosíthatják. Több esetben közöltek szolid tumoros betegekben is vörösvérsejt-ellenes, főleg pánreaktív autoantitestképződést és immunhemolízist. A bemutatott esetünkben ritka IgG auto-anti-N antitest volt azonosítható még nem diagnosztizált vesetumoros beteg szerológiai vizsgálata során, melyet a standard kompatibilitási vizsgálatokon (ABO, RhD, indirekt és direkt Coombs) felül elúciós vizsgálat igazolt ABO vércsoport diszkrepanciával. A beteg laboratóriumi leletei nem igazoltak hemolízist, hidegagglutinin vizsgálata felvételkor negatív volt. Műtéthez ABO, RhD, Kell és N negatív választott vért adtunk, a transzfúzió eseménytelenül zajlott. Az M, N, S és s antigének az MNS vércsoportrendszer transzfúziós szempontból legfontosabb tagjai. A rendszer antigénjei a vörösvérsejt membrán glikoforinok (GYP) szialoglikoproteinjei. Kódoló génjei a GYPA, GYPB és GYPE. A vörösvérsejt membrán glikoforinok citokinek, baktériumok és vírusok receptorai lehetnek. Az MNS antigének a vese endotéliumon és epitéliumon is jelen vannak. Ismert az N antigén és prekurzorainak carcinoma asszociációja. A rendszer alloantitestjei általában hidegben reagáló, transzfúziós szempontból általában nem veszélyes IgM típusú természetes antitestek. A ritkán előforduló IgG antitestek azonban hemolitikus transzfúziós reakciót, újszülöttkori hemolitikus betegséget és autoimmun hemolitikus anémiát okozhatnak. Esetünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet a vércsoport-diszkrepancia és a bemutatott ritka autoantitest diagnosztikus értékére, a direkt Coombs-teszt helyes értelmezésének fontosságára, továbbá a szerológiai vizsgálatok körültekintő elvégzésének és értékelésének jelentőségére.  Kulcsszavak: direkt Coombs, autoantitest, AIHA, anti-N, szolid tumor