Célkitűzés: A policisztásovárium-szindróma (PCOS) a leggyakoribb reprodukciós endokrin betegség, amely a nők körülbelül 10%-át érinti. A PCOS egy komplex betegség, a megjelenő tünetek tekintetében is igen változatos, így terápiája is több pilléren nyugszik. Különösen hatékonynak bizonyulnak azok a terápiák, ahol a testi tünetek kezelésén túl a lelki pillérre is nagy hangsúlyt fektetnek. Kutatásunk a policisztásovárium-szindrómával küzdő nők betegségreprezentációinak megismerésére irányult. Anyag és módszer: Jelen kutatásunkban a betegségreprezentációt kvalitatív eljárással vizsgáltuk: egy metaforát kértünk a résztvevőktől arra vonatkozóan, hogy milyen számukra ez a betegség. A metaforákat tartalomelemzést követően 4 kategóriába, tematikus egységbe soroltuk: 1. ellenség, 2. bizonytalanság, 3. teher, 4. növekedés. Eredmények: Vizsgálatunkban összefüggést találtunk a metaforák és a résztvevők reziliencia értékei között. Azok a nők, akik a szindróma jellemzésére adott metafora alapján a "növekedés" csoportba kerültek, szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a reziliencia skálán, mint akiket a "bizonytalanság" vagy a "teher" csoportba soroltunk. Következtetések: Ez alapján elmondható, hogy a betegségreprezentációra használt metafora összefüggésbe hozható a személy aktuális pszichés működésével, reflektálhat arra. A módszer beépítése a terápiás gyakorlatba segítheti a PCOS-sel való megküzdés nyomon követését, illetve megmutathatja a PCOS változékony tüneteivel együtt járó pszichés változások szubjektív megélésének alakulását.  Kulcsszavak: policisztásovárium-szindróma (PCOS), betegségreprezentáció, reziliencia