A K-vitamin-antagonisták (vitamin-K antagonists, VKA) sok évtizeden át a tromboprofilaxis fő pillérei voltak. A véralvadásgátlás szerteágazó indikációi közül alkalmazásukra főként pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegek stroke-megelőzésében, valamint a vénás thromboembolia (VTE) kezelésében és szekunder prevenciójában, illetve trombogén implantátumok, így például mechanikus műbillentyűk beültetését követően került sor. A klinikai gyakorlat számára több mint egy évtizede elérhetővé vált direkt orális antikoagulánsok (DOAC) a PF stroke-prevenció és a VTE-vel kapcsolatos tromboprofilaxis jelentős területén fokozatosan átvették a K-vitamin-antagonisták helyét. A gyógyszerelési szokásokkal párhuzamosan a pitvarfibrillációval kapcsolatos klinikai gyakorlat is jelentősen változott. Ez érintette a PF diagnosztikáját, az antikoagulálás szélesebb betegkör számára vált elérhetővé, és jelentősen megváltozott a betegek követésével és ezen belül a gyógyszeres kezelés megszakításával kapcsolatos szemlélet.  Kulcsszavak: adherencia, pitvarfibrilláció, antikoaguláns-terápia, digitális eszközök