Az RSV-fertőzések csecsemőkori elfordulási gyakorisága világszerte változó. Bár nem növelik jelentősen a perinatális kockázatokat úgy, mint az alacsony születési súly vagy a koraszülés, az RSV mégis jelentős egészségügyi terhet jelent. A csecsemők körében az RSV a kórházi felvételek és a halálozások egyik vezető oka, különösen a hat hónaposnál fiatalabbak esetében. A betegség súlyossága az életkor csökkenésével növekszik, ami kiemeli a hatékony profilaktikus stratégiák szükségességét. Az RSV biológiájának egyre jobb megértése különböző vakcinák kifejlesztéséhez vezetett, beleértve az élő -attenuált, vektoralapú és fehérjealapú subunit vakcinákat. Közülük kiemelkedik a Pfizer bivalens RSVpreF vakcinája, amely ígéretes eredményeket mutatott a 2. és 3. fázisú vizsgálatokban, jelentős hatékonyságot demonstrálva az oltott anyák csecsemőiben a súlyos RSV-vel összefüggő betegségek csökkentésében. Továbbá a monoklonális antitestek technológiájában elért legújabb eredmények lehetővé tették egy hosszú felezési idejű RSV elleni monoklonális antitest, a nirsevimab bevezetését. Ez egyetlen adagolással széleskörű védelmet kínál, bővítve a csecsemők számára rendelkezésre álló profilaktikus lehetőségeket. Összefoglalva, az anyai RSV-vakcinák és a hosszú hatású monoklonális antitestek megjelenése új korszakot jelent az RSV megelőzésében. Bár a gazdasági megfontolások elemzése túlmutatna ezen áttekintés hatáskörén, a szakmai irányelvek kidolgozásakor mégis fontos szerepet játszhatnak. Az evidenciák arra utalnak, hogy a nirsevimab alkalmazása potenciális előnyt jelenthet a koraszülött csecsemők számára - függetlenül az anyai oltási státusztól - átfogó védelmet nyújtva a súlyos RSV-betegségek ellen. Ez az áttekintés megpróbálja kihangsúlyozni az RSV-profilaxis folyamatos fejlődését és a további kutatások, valamint irányelvek kialakításának szükségességét.  Kulcsszavak: légúti óriássejtes vírus (RSV), RSV-vakcina, anyai immunizáció, passzív immunizáció monoklonális antitestekkel, csecsemőkori RSV infekció