A stroke világszerte a második leggyakoribb halálok, illetve a rokkantságot okozó harmadik leggyakoribb betegség. A diabetes minden formája fokozott cardiovascularis veszélyeztetettséggel jár, és a kockázat különösen nagy 2-es típusú cukorbetegségben. A stroke rizikója 1,5-2-szeres az azonos életkorú nem diabetesesekhez képest, és a manifesztációtól eltelt idővel arányosan emelkedik. Több antidiabetikumcsoport - kiemelten a tiazolidindionok, a nátriumglükóz-kotranszporter-2-gátlók és a glükagonszerűpeptid-1-receptor-agonisták - esetében igazolódott keringési kockázatot csökkentő természetük. Különösen ez utóbbi csoport lehetséges cardio- és neuroprotectiv szerepe került az utóbbi időben az érdeklődés előterébe. Munkánk áttekinti a diabetest kísérő stroke-előfordulás jellegzetességeit, a glükagonszerűpeptid-1-receptor-agonisták kockázatcsökkentő és potenciális stroke-megelőző hatásának patogenetikai hátterét, valamint az alkalmazásukkal kapcsolatos kedvező humán klinikai megfigyeléseket. Rámutat, hogy a hatályos kezelési irányelveket követő terápiás stratégia reményt kínál a diabetesszel társuló stroke-incidencia mérséklésére és a ma még a nem cukorbetegekénél kedvezőtlenebb kimenetel megváltoztatására.  Kulcsszavak: stroke, diabetes mellitus, glükagonszerűpeptid-1-receptor-agonisták, klinikai vizsgálatok