A szexuális kisebbségek körében az átlagosnál rosszabb mentális egészségi állapot figyelhető meg. Ennek leginkább elterjedt magyarázatát a kisebbségi stressz elmélete szolgáltatja, amely szerint a mentális problémák oka a többségi társadalom részéről elszenvedett stigmatizáció és diszkrimináció okozta stressz. Áttekintő tanulmányomban amellett érvelek, hogy a kisebbségi stressz elmélete nem kielégítő magyarázata a szexuális kisebbségek rossz mentális egészségének. Érvelésem négy megfigyelésen alapszik: 1. más, a múltban vagy a jelenben diszkriminációt elszenvedett társadalmi csoportoknál nem figyelhető meg rossz mentális egészség; 2. a szexuális kisebbségek mentális egészsége kevéssé diszkrimináló környezetben is lényegesen rosszabb az átlagosnál; 3. az elméletet legjobban alátámasztani tudó kvázi-kísérletes vizsgálatok súlyos módszertani hibáktól szenvednek; 4. genetikai-biometriai adatok nem, vagy csak kevéssé támasztják alá, hogy a szexuális kisebbségi lét (a diszkrimináción vagy egyéb mechanizmuson keresztül) rossz mentális állapotot okozna. Alternatív elméletek szükségesek, hogy magyarázni tudjuk a szexuális kisebbségek körében felmerülő mentális problémák etiológiáját.