Az elmúlt közel huszonöt évben többször került a szakmai és a tudományos vizsgálódás középpontjába a hazai egészségügyi szolgáltatók kötelező felelősségbiztosítása. Az egészségügy működésére vonatkozó részletesebb jogi szabályozás megjelenésével az orvos-beteg kapcsolat is megváltozott, a bizalmi elv háttérbe szorulásával egy időben megjelent az egészségügyi szolgáltatások fogyasztói szemléletű igénybevétele, amit a betegek részéről megnövekedett elvárások és tudatosabb igényérvényesítés is jellemez.' Kijelenthető ugyanakkor, hogy az egészségügyi szolgáltatói felelősségbiztosítás, mely fontos szerepet tölt be a károsultak reparációjában, számos kihívással küzd, így például a biztosítási szerződésekben rögzített limitek az utóbbi időben lényegében elinflálódtak, amely csökkenti a biztosítás azon funkciójának érvényesülését, hogy a biztosító helytálljon a biztosítási esemény bekövetkezése esetén. Emellett a biztosítók által bevezetett ún. kizárt kockázatok révén egyre bővül azon káresetek köre, amelyekkel összefüggésben a felelősségbiztosító szolgáltatását kizárja. Az egészségügyi szolgáltatói felelősségbiztosítás hazánkban kötelező, ugyanakkor az piaci alapon szerveződik és működik, abban az állam közvetlen szerepet nem lát el, a jogi keretek biztosításán túl csupán felügyeleti funkciója van a biztosítótársaságok felett.