Az orvosképzés tantárgyainak anyaga soha nincs kész, hiszen állandó átalakulás alatt áll. A szakma és a társadalom elvárásai magát a kurrikulumot is formálják, és az egymáshoz idomuló tárgyak az oktatott tudományág fejlődéséhez is folyamatosan alkalmazkodnak. A tárgy terjedelmi korlátai között gondosan kell szelektálni a beillesztendő anyagrészeket, és szelektáláskor meghatározó a végső kimeneti célkitűzés, vagyis a szakmájában a kor színvonalának megfelelően tájékozott és döntésképes orvos képzése. A hazai, osztatlan orvosképzés integrált elméleti oktatása kiválóan be tudja tölteni alapvető funkcióját, azaz hogy a hallgatókat felruházza olyan korszerű ismeretanyaggal, amelyre a jelen és a belátható jövő klinikai gyakorlatában tovább építhetik tudásukat. Az orvos végzettségű elméleti oktatók fontos szerepet játszanak abban, hogy már az alapozó képzésben is orvosi szemléletű oktatás és tananyagformálás zajlik. Az elméleti tárgy anyaga akkor jó, ha az azt elsajátító hallgató később küszködés nélkül képes haladni az orvosi tárgyakkal, mert amit a betegségekről és azok kezeléséről olvas vagy hall, azt rögtön ismert szövet- és sejtfelépítéshez, sejtbiológiai, jelátviteli, anyagcsere- és transzportfolyamathoz, illetve fizikai és kémiai tulajdonságokhoz, reakciókhoz tudja kapcsolni, ugyanakkor visszagondolva nem érzi úgy, hogy évekig fölösleges információval tömték a fejét, mielőtt végre a szakmájára készülhetett volna. Ehhez körültekintően kell dönteni az új tudományos eredmények tananyagba építéséről és tárgyalásának szükséges mélységéről, részletességéről.  Kulcsszavak: elméleti tárgyak; tudományos eredmények; tananyag, preklinikai, klinikai