A testicularis dysgenesis syndroma (TDS) a férfi reproduktív szervrendszerének, elsődlegesen a herének komplex, veleszületett fejlődési zavara. Közös eredetű komponensei megjelenhetnek születéskor, fiatal gyermekkorban, ill. felnőttkorban, önállóan vagy kombinációban. A TDS fogalmát 2001-ben publikálta Skakkebaek és munkacsoportja. Elméletük lényege, hogy a here fejlődése során a szomatikus sejtek fejlődési- és differenciálódási zavara következik be, ami később jelentős következményekkel járhat. A TDS komponensei a hereleszállási zavar, a hypospadiasis, Sertoli- és Leydig sejt diszfunkció (következményeként in/ szubfertilitás ill. hypogonadizmus), valamint csírasejtes heretumorok kialakulása. Két komponens együttes jelenléte igazolja a szindrómát. Napjainkra a TDS létezése és andrológiai jelentősége széles körben ismertté és elfogadottá vált. Az utóbbi évtizedben azonban a TDS komponenseinek olyan új, klinikai összefüggései és kockázatai váltak ismerté, melyek indokolttá teszik a szindrómával kapcsolatos korábbi szemléletünk kiegészítését, és az általános egészséggel és mortalitással kapcsolatos kockázatok figyelembevételét. Közleményünkben összefoglaljuk a legújabb klinikai irányelvekben megjelenő aktuális ismereteket és javaslatokat.  Kulcsszavak: férfimeddőség, hypogonadizmus, testicularis dysgenesis syndroma, asszisztált reprodukció, vizeletretenció, infertilitás