A méhnyak rosszindulatú daganata jelentős közegészségügyi probléma. A halálozás mértéke és a méhnyakszűrés jellemzői között szoros összefüggés mutatkozik. A halálozások csökkentésére a korai felismerés és kezelés időbeni megkezdése a leghatékonyabb módszer. A másodlagos megelőzést tekintve a citológia alapú szűrés évtizedek óta az alkalmazott gyakorlat sarokköve. A HPV-alapú szűrést, nagyobb érzékenységét és pontosságát, kisebb variabilitását és jobb reprodukálhatóságát igazoló bizonyítékokat követően a legújabb, nemzetközi ajánlások határozottan javasolják, mint hatékony megközelítést - a standard citológiai alapú szűréssel szemben - 30 év feletti nőknél. Az áttekintett 29 országból húszban van valamilyen módon szervezett szűrőprogram. Ennek többsége regionális, nem nemzeti alapú. További két országban a szervezett szűrés megvalósítása folyamatban van, hét országban pedig opportunista formában valósul meg. HPV-alapú szűrés jelenleg a vizsgált országok közül tizenháromban valósul meg. A betegség optimális kontrollja felé tett előrelépés számos akadályba ütközik, és még jelentős munka vár ránk 2030-ig a WHO eradikációs céljainak elérése érdekében.  Kulcsszavak: méhnyakszűrés, szervezett és alkalomszerű szűrés, méhnyak rosszindulatú daganata