A szisztémás lupus erythematosus (SLE) az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb szisztémás autoimmun betegség, amelynek kezelési lehetőségei napjainkban is limitáltak. A korszerű gyógyszeres kezelést jelentő célzott terápiák közül SLE kezelésére a preklinikai adatok alapján az l-es típusú interferonok (IFN-I) gátlása tűnt ideális célpontnak. Több nagy randomizált, kettős vak vizsgálat, különösen a TULIP-1 és TULIP-2 vizsgálatok igazolták, hogy az IFN-l-ek közös receptora elleni monoklonális artitest, az anifrolumab intravénás adagolása szignifikánsan és tartósan képes csökkenteni az SLE szárros tünetét, így a közelmúltban törzskönyvezték a szert közepesen súlyos vagy súlyos, a standard terápia ellenére aktív, autoantitest-pozitív szisztémás lupus erythematosusban szenvedő felnőtt betegek kezelésére.