Az aorta és a fő ágait érintő gyulladásos folyamatok következtében kialakuló nagyér vasculitisek számos megjelenési formája ismert. A klinikai fenotípusok spektrumát tekintve a betegség két legnagyobb csoportját az óriássejtes arteritis és a Takayasu arteritis képviseli. A kórkép kezdeti stádiumában a betegség diagnózisának felállítása nagy szakmai kihívást jelent, elsősorban a szisztémás gyulladással járó, nem specifikus tünetek miatt. Ezek felismerése kiemelten fontos, hogy elkerülhetőek legyenek a késői érfali strukturális elváltozások és a következményes, életet veszélyeztető állapotok. Napjainkra előtérbe kerültek az alkalmazott immunszupresszív terápiák mellett a klinikai tekintetben remisszióban lévő betegek érfalában kialakult szubklinikai gyulladásos degeneratív károsodások. Ezen folyamatok felismeréséhez biomarkerek és az érfali gyulladást detektáló, modern képalkotó eljárások kidolgozása szükséges. A nagyér vasculitisek esetében kiemelten fontos a diagnózis mielőbbi felállítása, a gyulladás által érintett érszakaszok felismerése, majd az adekvát terápia mielőbbi megkezdése. A betegek kezelését és követését multidiszciplináris ellátás keretein belül kell megvalósítani, immunológus, angiológus, radiológus és érsebész szakemberek együttműködésével.  Kulcsszavak: nagyér vasculitisek, óriássejtes arteritis, Takayasu arteritis, betegségaktivitás, remisszió, szubklinikai gyulladás